A balesetről semmi emléke sem maradt, egyes szemtanúk szerint egy nyúl zavarta meg a lovat, mások szerint pedig egy árnyék. A színész első gondolata a baleset után az öngyilkosság volt, ám erről végül felesége, Dana beszélte le.

Christopher Reeve szerelme kitartása és támogatása mellett hatalmas akaraterőről tett tanúbizonyságot. Hosszú évek kemény munkája és terápiás kezelése révén először csak egy-egy órára tanult meg a gép nélkül lélegezni, egy éven belül pedig már újra forgatott. Gyakran rátörő rohamai ellenére különféle közszerepléseket is elvállalt, például ő volt az atlantai paralimpia házigazdája. Az 1996-os Oscar-gálán hosszú percekig állva ünnepelték, miután befejezte beszédét. Szónoklatában arra hívta fel a figyelmet, hogy a filmes szakma mennyi mindent tehet a szociális és egészségügyi problémákkal való szembenézésért.

Emberfeletti erőfeszítéseivel nem csak orvosainak, de az egész világnak örökérvényű példát mutatott. 2000-ben például már a csuklóját és lábfejét is tudta mozgatni, és testének egyes pontjait is újra érzékelte. 2001-re pedig már akár napi több órára is lekapcsolhatták a lélegeztető gépről. Reeve-nek mindezek mellett arra is jutott ideje, hogy politikai kapcsolatait felhasználva a mozgássérültek érdekeinek érvényesítéséért küzdjön. 2004 őszén hunyt el.

   Vissza a lap tetejére