 |
Paralimpia
+ Betűméret növelés | + Betűméret csökkentés
Fejes
András - aki hazánk első paralimpiai érmét szerezte
 Dr.
Fejes András a fogyatékosok mentalitását
személyes tapasztalatai révén ismeri.
Először azokra az időkre emlékezik vissza, amikor az
iskolából hazatért diák letette a táskáját, és kevés
kivétellel, már rohant is a sportpályára. Az volt a
szabadidő bázisa, ahol elhivatott testnevelők és edzők
várták a lelkes ifjakat.
– Apám jól ismerte az
olimpiai bajnok kalapácsvető Csermák József
edzőjét. A tapolcai szakembertől kapta a tanácsokat
Kömlei Karcsi bácsi, a gyöngyösi
atléták legendás mestere, aki nekem is irányt szabott –
mondja az egykori serdülő országos csúcstartó.
– Közel kerültem az ifjúsági válogatottsághoz, ám 17
évesen egy különösen szerencsétlen uszodai balesetben
lebénultam. Az ausztriai rehabilitáció során ismertem
meg a mozgássérültek sportját, benne az asztaliteniszt,
ami nekem is jól ment. Az 1960-as években indult a
paralimpiai versenyzés, de a világpolitika nem engedte,
hogy a legjobb formámat érvényesíteni tudjam 1968-ban.
Fejes András Európa- és világbajnokságok alkalmával
gyűjtötte az érmeket, ötkarikás játékokon azonban csak
1972-ben szerepelt, mégpedig magánkezdeményezésből.
– A németországi Heidelbergben az atlétikához sorolt 60
méteres kerekesszék hajtásban végeztem a harmadik
helyen, ezzel az első magyar paralimpiai érmet
szereztem. Akkoriban ez még nem volt olyan fontos a
társadalom szintjén, talán ez is oka annak, hogy nem
kapok olimpiai járulékot. Az anyagi ösztönzés jelenlegi
gyakorlatát egyébként nem helyesli. Szerinte ne előre
ígérjenek, hanem utólag jutalmazzanak.
– Nem szabad lelki teherrel tovább nehezíteni a
versenyző dolgát. Különben is azt tartom, hogy sportolni
csak lazán és könnyedén lehet, úgy van értelme. Ha
valaki vonzódik a sporthoz, bármit képes megtenni. Én
például löktem súlyt is már sérülten.
Fejes András, mint szakpszichológus tisztában van
a „parások” mentalitásával. Véleménye, hogy a
pszichológusoknak elvileg együtt kellene élni az
élsportolókkal. Ennek hiánya érződött a pekingi
eredményeinken is.
Vissza a lap tetejére
|
|
 |
