Harold Russell

Harold Russellt annyira felzaklatta a Pearl Harbor elleni támadás, hogy másnap jelentkezett az Amerikai Egyesült Államok Hadseregébe – 27 éves volt ekkor. Három évvel később a kezében robbant fel egy bomba. A detonáció azonnal leszakította mindkét kézfejét, az orvosok ezeket később csak egy-egy kampóval tudták pótolni.

 

Russell sosem akart színész lenni, ám 1946-ban megkereste őt a legendás rendező, William Wyler, és felajánlotta neki készülő filmjének egyik fontos mellékszerepét. A hét Oscar-díjjal jutalmazott Életünk legszebb évei ma már igazi klasszikusnak számít. A filmdráma három második világháborús katona hazatéréséről és az azt követő kiábrándító eseményekről számol be. Leszerelésük után mindhármuknak szembesülniük kell a ténnyel, hogy családjuk a távol töltött idő alatt örökre megváltozott. Russellt egy különleges díjjal jutalmazta a Filmakadémia, mivel példaértékű magatartásával segített rávilágítani a rokkant háborús veteránok kétségbeejtő helyzetére.

Ezek után sokak meglepetésére megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó aranyszobrot is, amivel két szempontból is történelmet írt. Egyrészt ő volt az első amatőr színész, aki kiérdemelte a rangos elismerést, másrészt a mai napig ő az egyetlen olyan díjazott, aki két Oscart kapott ugyanazért az alakításáért.

 

Harold Russell, Dana Andrews és Fredric March az Életünk legszebb éveiben
 

Russell a kilencvenes évek elején árverésre bocsátotta aranyszobrát, hogy az ebből befolyt pénzből fedezze beteg felesége kezelését. Az aukció végén egy magángyűjtő több mint 60 ezer dollárt fizetett a kultikus tárgyért. Ezt persze sokan nem nézték jó szemmel, de Russell még megtehette, hogy eladja díját, mivel a Filmakadémia csak 1950 óta tiltja, hogy a díjazottak áruba bocsássák aranyszobraikat. Az Oscar-díjas veterán néhány időskori szerep után 2002-ben, 88 éves korában hunyt el.